A veserák a 6. leggyakoribb daganattípus férfiak és 10. a nők körében, az újonnan diagnosztizált onkológiai megbetegedések 5- és 3%-át teszi ki. Évente világszerte közel 400.000 új beteget diagnosztizálnak, több, mint egy harmaduk esik a betegség áldozatául. A kór leginkább 60-70 éves kor között, nagyobb arányban férfiaknál jelenik meg.

Mint megannyi betegségre, a veserákra is igaz, hogy minél korábban diagnosztizálják, annál jobb eredményt lehet elérni a kezeléssel. Azonban a korai vesedaganat általában nem jár tünetekkel, így gyakran (>50%) véletlenül fedezik fel. Az esetek jelentős hányadát (~35%) áttétes vagy lokálisan kiterjedt formában diagnosztizálják.

Kockázati tényezők
A veserák kialakulásának pontos oka nem ismert, de az alábbiak befolyásolhatják:

• dohányzás
• elhízás
• magas vérnyomás
• életkor
• cisztás vesebetegség, dialízis
• családi háttér, leginkább ha elsőfokú rokoni kapcsolatban már bizonyított a betegség. Az öröklött vesedaganat ritka, azonban genetikai teszteléssel kimutatható az a mutáció, amely növeli a vesedaganat kockázatát.
• egyes fájdalomcsillapítók hosszútávú használata
• Vírusos hepatitis
• egyes kémiai anyagok aktív jelenléte

Tünetek
Számos vesedaganat tünetmentes marad egészen a betegség késői szakaszáig, azonban vannak olyan jelek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, annak ellenére, hogy egyéb állapotokra is utalhatnak.

• vér a vizeletben

• deréktáji, gerincoldali fájdalom

• daganat az oldalon vagy a hát alsó részén

• indokolatlan fogyás

• magas kálciumszint a vérben

• vérszegénység

Diagnosztizálás

• Vérvizsgálat: laboratóriumi vizsgálattal nem mutatható ki egyértelműen a vesedaganat, azonban utalhat vese eredetű problémákra.

• Vizeletvizsgálat: a vesedaganatos betegek egy részénél vér található a vizeletben, de más problémára utaló eredmények is születhetnek.

• Képalkotó vizsgálatok

  • Ultrahang vizsgálat: Az ultrahangvizsgálat során az 1-1,5 cm-es daganatok láthatóak, és a kellő gyakorlattal rendelkező szakember nagy pontossággal el tudja különíteni a cisztát a daganattól. A pontos diagnózis felállításához és a kiterjedés megítéléséhez elengedhetetlen a CT-vizsgálat elvégzése.

  • CT-vizsgálat: pontos információt adhat a tumor méretéről, alakjáról és helyéről, illetve, hogy a daganat átterjedt-e más szervekre, szövetekre vagy a közeli nyirokcsomókra. A vizsgálat során gyakran intravénás kontrasztfestéket használnak, hogy bizonyos területek jobban kirajzolódjanak, azonban a kontrasztanyag nem minden betegnél alkalmazható.

  • Az MRI-vizsgálatot akkor is el lehet végezni, ha a CT-t egyéb okokból nem. Az MRI jobb felbontású képet nyújt és elsősorban a lokális kiterjedésben és a vénás érintettség meghatározásában nyújt segítséget.

  • Angiográfia során kontrasztanyagot kapnak a betegek, amely megfesti az ereket, így a röntgenfelvételen láthatóvá válnak a daganatot tápláló vérutak. Az angiográfiát a CT vagy MRI vizsgálat részeként is alkalmazzák. Műtétet megelőzően rendszeresen használják.

  • A mellkas-röntgent a vesedaganat diagnosztizálása után alkalmazzák, áttétet keresve a tüdőben, azonban a CT gyakoribb diagnosztikai módszer.

  • A csontizotóp-vizsgálat során csontáttétet keresnek, kis mennyiségű alacsony radioaktív tartalmú anyag befecskendezésével

• Vesebiopszia során a rákosnak vélt területről távolítanak el egy szövetdarabot. A vesedaganatok diagnosztizálásához nem minden esetben van szükség biopsziára, bizonyos esetekben a képalkotó vizsgálatok is elegendő információt nyújthatnak a műtét szükségességéhez. Műtét esetén a biopsziát a kimetszett részből is elvégezhetik.

A vesedaganatok főbb típusai:
A vesedaganatok típusait a kiinduló sejtek alapján sorolják be.

Vesesejtes karcinóma a leggyakoribb vesedaganat típus, a vesedaganatok kb. 90%-át teszi ki. A vesesejtes karcinóma általában egy daganat formájában alakul ki, de előfordul, hogy két, vagy több daganatot képez. Jellemzően egy vesét érint, de kialakulhat mindkét vesében is. A vesesejtes karcinómának több altípusa van:

• A világossejtes a vesesejtes karcinómák kb. 70 százalékát alkotja. Vizeletet előállító mirigyek és a vizeletet belőlük elvezető csövecskék hámjából indul ki. Szövettanilag az ilyen elváltozások tiszta, világos sejteket mutatnak lipidben és glikogénben gazdag citoplazmatartalmuk miatt.

• A papilláris vesesejtes karcinóma a második leggyakoribb altípus, kb. a betegek 10 százalékát érinti. A világossejteshez hasonlóan ez is a vizeletet előállító mirigyek és a vizeletet belőlük elvezető csövecskék hámjából indul ki. A daganat szövettani képén kis ujjszerű kinyúlások (ún. papillák) rajzolódnak ki.

• A cromophob vesesejtes karcinóma altípus a betegek kb. 5 százalékát érinti, a vesekéreg gyűjtőcsatornáiból indul ki. Sejtjeinek színe a világossejtekhez hasonló, azonban méretük sokkal nagyobb és egyéb eltérő tulajdonságai alapján jól beazonosíthatóak.

A betegség stádiumai és terápiás lehetőségei
 

A terápia kiválasztásánál elsődlegesen a beteg általános egészségi állapotát és a betegség stádiumát veszik figyelembe. Az I. és a II. stádiumban a rákos sejtek még nem terjedtek túl a vese területén a III. stádiumban már tovább terjedtek a közeli nagy erekbe, vagy nyirokcsomókba.

A vesedaganat „korai” állapotban jól operálható és gyógyítható. A műtét során részleges vagy teljes veseeltávolítást alkalmaznak, nagyobb tumor esetén a közeli nyirokcsomókat is kimetszik. Bizonyos esetekben a III. stádiumban is van lehetőség műtétre, amely során a rákos sejttel teli vénákat is eltávolítják.

A IV. stádiumban a rákos sejtek áttéteket alkotnak, a test más részeibe, szerveibe is átterjednek. A tumor sebészeti eltávolítása csak akkor jár terápiás előnnyel, ha minden tumor eltávolításra kerül. Ez azon betegeknél lehetséges,  akiknek primer tumora, valamint akiknek egyetlen, vagy néhány áttétes, de műthető betegsége van. A csontmetasztázisok sugárkezelése és az agyi metasztázisok sugársebészete ajánlható a helyi kontroll és a tünetek enyhítése érdekében. A lokálisan kiterjedt (inoperábilis) metasztatikus vagy kiújuló daganatok szisztémás kezelést igényelnek.

A vesedaganatok szisztémás kezelésében az utóbbi 10–15 évben jelentős eredmények születtek. A kezdetben alkalmazott terápiákat felváltották a célzott terápiák, az utóbbi években pedig az immunterápiák nyújtanak újabb terápiás lehetőséget a vesedaganatok kezelésében. A célzott- és immunterápiák megjelenése, illetve kombinációja a kezelési lehetőségek bővülését jelentette az előrehaladott vagy áttétes vesedaganatos betegek esetében is, amellyel nemcsak a beteg élettartama hosszabbítható meg, de az életminősége is javulhat.


Az itt megjelent információk tájékoztató jellegűek és semmiképpen sem hivatottak helyettesíteni az orvosi vizsgálatot, diagnózist, egészségügyi szakember, illetve kezelőorvosa tanácsát, valamint a kezelést. A betegséggel, egészségügyi panaszaival, kezelésével kapcsolatos kérdéseivel forduljon egészségügyi szakemberhez, kezelőorvosához.


Forrás:

Kidney cancer – American Cancer Society – www.cancer.org

Epidemiology of Renal Cell Carcinoma – U. Capitanio, K. Bensalah, A. Bex, S. A. Boorjian, F. Bray, J. Coleman, J. L. Gore, M. Sun, C. Wood, P. Russo – www.europeanurology.com

The Global Cancer Observatory- Globocan 2018 Kidney Fact Sheet – www.gco.iarc.fr

Kidney Cancer - www.pfizer.com

The Value of Targeted Therapies in Kidney Cancer – www.pfizer.com 

Renal cell carcinoma: histological classification and correlation with imaging findings- - V. F. Muglia, A. Pran - Radiologia Brasileira, 2015 May-Jun; 48(3): 166–174.

Ferlay J, Colombet M, Soerjomataram I, et al. Estimating the global cancer incidenceand mortality in 2018: GLOBOCAN sources and methods. Int J Cancer 2019; 144:1941-53.

Géczi L, Nagyiványi K, Maráz A. Immunotherapy of renal cell cancer. Magy Onkol 61:126–131, 2017

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve a vesedaganatok (BNO-X: C64) ellátásáról hatályos: 2016.12.22

Escudier B, Porta C, Schmidinger M, et al. Renal cell carcinoma: ESMO Clinical Practice Guidelines for diagnosis, treatment and follow-up†. Ann Oncol. 2019;30(5):706‐720.

Pfizer Gyógyszerkereskedelmi Kft.
1123 Budapest Alkotás u. 53.
Lezárva: 2023. július 14.