Skip directly to content

Transztiretin amiloidózis

 

Szívproblémák, idegfájdalmak, gyomorbélrendszeri panaszok. Ezek a tünetek számos betegségre utalhatnak, azonban a tünetek megjelenése egy ritka és életveszélyes betegséget is jelezhet, a transztiretin amiloidózist. A transztiretin amiloidózis tünetei sok más, jól ismert betegséghez (mint például szívelégtelenség, karpális alagút szindróma) hasonlítanak.

Mi az amiloidózis?
Örökletes vagy szerzett okok miatt a szervezetben egyes fehérjék rendellenes változatai termelődhetnek; ezek a kóros fehérjék összecsapzódnak (aggregálódnak) ún. amiloid szálakká és lerakódhatnak a különböző szervekben és szövetekben, befolyásolva azok normál működését. Érinthet egy (lokalizált) vagy egyszerre több (szisztémás) szervet vagy szövettípust is. Az amiloid fehérjék fokozatos lerakódásával súlyos egészségügyi problémák és életveszélyes szervi károsodások alakulhatnak ki. Az amiloidózisnak az adott fehérjétől függően körülbelül 30 típusa ismert, a kezelése típustól függően eltérő, ezért a helyes és mielőbbi diagnózis felállítása rendkívül fontos.
Az amiloidózis egyik leggyakoribb formája a transztiretin amiloidózis (ATTR amiloidózis).
 

Transztiretin amiloidózis kialakulásának háttere

 

Az ATTR amiloidózisról
Az ATTR amiloidózis egy rohamosan súlyosbodó, végzetes kimenetelű, szisztémás anyagcsere-rendellenesség, amelyben az amiloid szálak folyamatosan, a test különféle szövetében lerakódhatnak, ezzel szervkárosodást okozva. Az ATTR amiloidózis örökletes és szerzett formában alakulhat ki.

A szerzett formában (amelyet vad típusúnak is neveznek) a szervezet által termelt, normális szerkezetű transztiretin (TTR) fehérje eddig ismeretlen okokból instabillá válik, így szétesik, majd amiloid szálakká aggregálódva lerakódik a különböző szervekben.

Az örökletes ATTR amiloidózisban a TTR-gén mutációja miatt válik instabillá a transztiretin, és alakul ki a betegség szintén a 3. ábrán szemléltetett módon. E génmutációt hordozó szülő 50%-os eséllyel örökíti át a mutációt. Az örökletes amiloidózisok egy része a TTR-gén pontmutációjához köthető. A TTR-gén mutációjának eddig több mint 130 változata ismert. Előfordulhat olyan génmutáció-hordozás, amelynél a betegség tünetei egyáltalán nem jelennek meg, vagy csak kisebb egészségügyi problémákat okoznak. Amely még inkább kihívást jelent a megfelelő és időbeli diagnózis felállításában, hogy ugyanazon TTR mutáció esetén nem szükségszerűen egységesek a tünetek, továbbá a tünetek megjelenése még családon belül is eltérhet. Ezért a családi kórtörténet felállítása kulcsfontosságú.

ATTR amiloidózisban a kóros fehérjét elsősorban a máj termeli, azonban a betegség általában nem kifejezetten a májat érinti. Az ATTR amiloidózisnak sokféle klinikai tünete lehet: a környéki idegkárosodáson és a szívelégtelenségen túl a betegség a központi idegrendszert, a vesét, a szemet, valamint a gyomor- és bélrendszert is érintheti.

Az ATTR amiloidózis két fő megjelenési formája
A transztiretin amiloid polineuropátia (ATTR-PN)
elsősorban örökletes eredetű, és több ideg károsodásával (polineuropátia, PN) jár. Az ATTR-PN érintheti a környéki érző és mozgató idegeket (perifériás szenzomotoros neuropátia), valamint különböző szervek és szövetek autonóm idegrendszer általi (akaratunktól független) működését ellátó idegeket (autonóm neuropátia) egyaránt.

Jellegzetes és korai tünet lehet a kétoldali karpális alagút szindróma, amelyben az amiloid lerakódások miatt a csuklók magasságában, a karpális (kéztő) alagútban futó ideg kerül nyomás alá. Ez eleinte bizsergést és zsibbadást okoz az ujjakon, valamint a hüvelykujjon, majd érzészavar, tapintási érzéketlenség lép fel. Az elnyomott területen, a kéz és a csukló környékén egyre erősebb, égő, hasogató jellegű fájdalom jelentkezik. Az ujjak szabad mozgatását az erős fájdalom gátolja, később a hüvelykujj alatti izompárna sorvadása is felléphet.

További lehetséges tünetek:

  • Viszkető, zsibbadó érzés
  • Égő fájdalom elsősorban a lábakon, későbbiekben a karoknál
  • Fokozott fájdalomérzet
  • Hőérzet elvesztése
  • Hirtelen felkeléskor/felálláskor vérnyomáscsökkenés, emiatt szédülés, esetleg ájulás
  • Megváltozott izzadás
  • Merevedési zavar
  • Hányinger és hányás
  • Korai teltségérzés
  • Hasmenés és székrekedés váltakozása
  • Akaraton kívüli súlyvesztés

Az örökletes ATTR-PN tünetei 20-90 év között jelentkeznek, jellemzően az aktív korú, 30-as éveiben járó felnőtteknél (nőknél, férfiaknál egyaránt), amelyet a betegség fokozatos súlyosbodása követ. Az ATTR-PN lefolyása 3 stádiumra osztható:

I. a beteg még képes támogatás nélkül járni, de már vannak járási nehézségei és érzékelési eltérései, elsősorban az alsó végtagokat érintve,

II. a betegnek már szükséges egy vagy két járóbotot vagy mankót használnia a járáshoz, valamint további neurológiai funkciók romlása jellemző,

III. a beteg kerekesszékhez vagy ágyhoz kötött, és kórosan lesoványodhat.

ATTR-PN-ben szenvedő, kezeletlen betegeknél a tünetek megjelenésétől számított medián túlélési idő 6-12 év (mutációtól függően). ATTR-PN-es betegek jelentős részénél fennállhat szívizomérintettség (transztiretin amiloid kardiomiopátia) is, amely a túlélési időt jelentősen lecsökkentheti.

Transztiretin amiloid kardiomiopátia (ATTR-CM) esetében az amiloid szálak elsősorban a szívizomban rakódnak le, károsítva a szív működését (kardiomiopátia, CM), amely szívelégtelenséghez, végső soron halálhoz vezet. A tünetek gyakran hasonlítanak más szívbetegség tüneteihez, pl.: egyéb szívelégtelenség, pitvarfibrilláció, egyéb szívritmuszavarok, ezért az ATTR-CM gyakran csak a tünetek súlyossá válása után kerül diagnosztizálásra. Az ATTR-CM-ben szenvedő, kezeletlen betegek esetében, a diagnózist követően a medián túlélési idő 3,5 év.

Az ATTR-CM-nek két altípusa létezik:

  • örökletes, amelyet a TTR-gén mutációja okoz; a tünetek már 30 éves korban kialakulhatnak, a férfiak érintettek nagyobb arányban,
  • az öregedéssel járó szerzett (más néven vad típusú), amely vélhetően gyakoribb; ez általában a 60 év feletti - még jelentősebb arányban - férfiakat érint.

Lehetséges tünetek:

  • Fáradtság
  •  Szédülés
  • Légszomj
  • Mellkasi fájdalom
  • Lábödéma
  • Hányinger
  • Fogyás
  • Álmatlanság, alvászavar

Mindemellett fennállhat idegrendszeri érintettség (ATTR-PN) egyaránt.

ATTR amiloidózis diagnózisa
A diagnózis felállításának főbb eszközei az érintettség (polineuropátia és/vagy kardiomiopátia) függvényében:

  • vér- és vizeletvizsgálatok,
  • képalkotó módszerek (idegi és szívultrahang, szcintigráfia, ideg és szív MR), biopszia (pl. nyálmirigyből, idegszövetből, bőrből, szükség esetén a szívizomból),
  • Elektrofiziológiai vizsgálatok: elektrokardiográfia (EKG), elektromiográfia (EMG), elektroneurográfia (ENG), valamint
  • Genetikai tesztelés.

ATTR amiloidózis kezelése
Mivel a kóros fehérjét elsősorban a máj termeli, az amiloid lerakódások csökkentésére vagy leállítására korábban kizárólag a májátültetés jöhetett szóba. Azonban e nagy kockázattal járó, szigorú feltételekhez kötött beavatkozás nagyon kis arányban valósulhatott meg. Szívizombetegségben érintettek esetében, a májátültetés után a szívelégtelenség továbbra is fennáll, így előrehaladott szívelégtelenség esetén kombinált szív- és májátültetés merülhet fel.

Habár az ATTR amiloidózis nem gyógyítható, számtalan klinikai kutatás folyik a betegség kialakulásának különböző fázisait megcélozva. Mindemellett ma már szervérintettségtől, valamint a betegség stádiumától függően elérhetők betegséglefolyást módosító terápiák. Ahhoz, hogy a megfelelő kezelés minél hatékonyabb lehessen, nélkülözhetetlen az ATTR amiloidózis korai felismerése.

Az itt megjelent információk tájékoztató jellegűek és semmiképpen sem hivatottak helyettesíteni az orvosi vizsgálatot, diagnózist, egészségügyi szakember, illetve kezelőorvosa tanácsát, valamint a kezelést. A betegséggel, egészségügyi panaszaival, kezelésével kapcsolatos kérdéseivel forduljon egészségügyi szakemberhez, kezelőorvosához.

 

Forrás:

Maurer MS, et al. (2016) Genotype and phenotype of transthyretin cardiac amyloidosis: THAOS (Transthyretin Amyloid Outcome Survey). J Am Coll Cardiol 68:161–172

Conceição I, et al. Assessment of patients with hereditary transthyretin amyloidosis - understanding the impact of management and disease progression. Amyloid. 2019 Sep;26(3):103-111

Adams D, et al. First European consensus for diagnosis, management, and treatment of transthyretin familial amyloid polyneuropathy. Curr Opin Neurol. 2016 Feb;29 Suppl 1:S14-26.

Maurer MS, et al. Addressing Common Questions Encountered in the Diagnosis and Management of Cardiac Amyloidosis,  Circulation. 2017;135:1357–1377

Connors LH, et al. Heart failure due to age-related cardiac amyloid disease associated with wild-type transthyretin: a prospective, observational cohort study. Circulation. 2016;133(3):282-290.

 Swiecicki PL, et al. Hereditary ATTR amyloidosis: a single-institution experience with 266 patients. Amyloid. 2015;22(2):123-131.

Rubin J, et al. Cardiac Amyloidosis: Overlooked, Underappreciated, and Treatable. Annu Rev Med. 2020;71:203-219.

González-Duarte A, et al. Impact of Non-Cardiac Clinicopathologic Characteristics on Survival in Transthyretin Amyloid Polyneuropathy. Neurol Ther. 2020;9(1):135-149.

 

 

Lezárva: 2020.10.28.