Skip directly to content

Veserák

 

A veserák a 6. leggyakoribb daganattípus férfiak és 10. a nők körében, az újonnan diagnosztizált onkológiai megbetegedések 5- és 3%-át teszi ki. Évente világszerte közel 400.000 új beteget diagnosztizálnak, több, mint egy harmaduk esik a betegség áldozatául. A kór leginkább 60-70 éves kor között, nagyobb arányban férfiaknál jelenik meg.

Mint megannyi betegségre a veserákra is igaz, hogy minél korábban diagnosztizálják, annál jobb eredmény lehet elérni a kezeléssel. Azonban a korai vesedaganat általában nem jár tünetekkel, így gyakran (>55%) véletlenül fedezik fel. Az esetek jelentős hányadát (15-25%) áttétes formában diagnosztizálják.

Kockázati tényezők
A veserák kialakulásának pontos oka nem ismert, de az alábbiak befolyásolhatják:

  • dohányzás
  • elhízás
  • magas vérnyomás
  • életkor
  • cisztás vesebetegség, dialízis
  • családi háttér, leginkább ha elsőfokú rokoni kapcsolatban már bizonyított a betegség. Az öröklött vesedaganat ritka, azonban genetikai teszteléssel kimutatható az a mutáció, amely növeli a vesedaganat kockázatát.
  • egyes fájdalomcsillapítók hosszútávú használata
  • Hepatitis C
  • egyes kémiai anyagok aktív jelenléte (pl.: triklór-acetilén, azbeszt, kadmium), bizonyos foglalkozásoknál, pl.: bőr-, cipő-, autóipari-, vas- és acélipari, valamint benzinkutaknál dolgozók

Tünetek
Számos vesedaganat tünetmentes marad egészen a betegség késői szakaszáig, azonban vannak olyan jelek, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, annak ellenére, hogy egyéb állapotokra is utalhatnak.

  • vér a vizeletben
  • deréktáji, gerincoldali fájdalom
  • daganat az oldalon vagy a hát alsó részén
  • indokolatlan fogyás
  • magas vérnyomás
  • magas kálciumszint a vérben
  • vérszegénység

Diagnosztizálás

  • Vérvizsgálat: laboratóriumi vizsgálattal nem mutatható ki egyértelműen a vesedaganat, azonban utalhat a vese eredetű problémákra.
  • Vizeletvizsgálat: a vesedaganatos betegek egy részénél vér található a vizeletben, de más problémára utaló eredmények is születhetnek.
  • Képalkotó vizsgálatok
    • Ultrahang vizsgálat: Az ultrahangvizsgálat során az 1-1,5 cm-es daganatok láthatóak, és a kellő gyakorlattal rendelkező szakember nagy pontossággal el tudja különíteni a cisztát a daganattól. A pontos diagnózis felállításához és a kiterjedés megítéléséhez elengedhetetlen a CT-vizsgálat elvégzése.
    • CT-vizsgálat: pontos információt adhat a tumor méretéről, alakjáról és helyéről, illetve, hogy a daganat átterjedt-e más szervekre, szövetekre vagy a közeli nyirokcsomókra. A vizsgálat során gyakran intravénás kontrasztfestéket használnak, hogy bizonyos területek jobban kirajzolódjanak, azonban a kontrasztanyag nem minden betegnél alkalmazható.
    • Az MRI.vizsgálatot akkor is el lehet végezni, ha a CT-t egyéb okokból nem. Az MRI jobb felbontású képet nyújt és elsősorban a lokális kiterjedésben és a vénás érintettség meghatározásában nyújt segítséget.
    • Angiográfia során kontrasztanyagot kapnak a betegek, amely megfesti az ereket, így a röntgenfelvételen láthatóvá válnak a daganatot tápláló vérutak. Az angiográfiát a CT vagy MRI vizsgálat részeként is alkalmazzák. Műtétet megelőzően rendszeresen használják.
    • A mellkas röntgent a vesedaganat diagnosztizálása után alkalmazzák, áttétet keresve a tüdőben, azonban a CT gyakoribb diagnosztikai módszer.
    • A csontizotóp vizsgálat során csontáttétet keresnek, kis mennyiségű alacsony radioaktív tartalmú anyag befecskendezésével.
  • Vesebiopszia során a rákosnak vélt területről távolítanak el egy szövetdarabot. A vesedaganatok diagnosztizálásához nem minden esetben van szükség biopsziára, bizonyos esetekben a képalkotó vizsgálatok is elegendő információt nyújthatnak a műtét szükségességéhez. Műtét esetén a biopsziát a kimetszett részből is elvégezhetik.

A vesedaganatok főbb típusai:
A vesedaganatok típusait a kiinduló sejtek alapján sorolják be.

Vesesejtes karcinóma a leggyakoribb vesedaganat típus, a vesedaganatok kb. 80% teszi ki. A vesesejtes karcinóma általában egy daganat formájában alakul ki, de előfordul, hogy két, vagy több daganatot képez. Jellemzően egy vesét érint, de kialakulhat mindkét vesében is. A vesesejtes karcinómának több altípusa van:

  • A világossejtes a vesesejtes karcinómák kb. 80-85 százalékát alkotja (a szakirodalomban az alábbi megnevezésekkel is használják; nevadenocarcinoma renis, Grawitz-tumor, hypernephroma). A vizeletet előállító mirigyek és a vizeletet belőlük elvezető csövecskék hámjából kiinduló sejtek színéről nevezték el. 
  • A papilláris vesesejtes karcinóma a második leggyakoribb altípus, kb. a betegek 10-15 százalékát érinti. A daganaton kis ujjszerű kinyúlások (ún. papillák) rajzolódnak ki. Kromofilnak is szokták nevezni a rózsaszín festékanyagot felszívó sejtjeik után. A világossejteshez hasonlóan ez is a vizeletet előállító mirigyek és a vizeletet belőlük elvezető csövecskék hámjából indul ki.
  •  A cromophob vesesejtes karcinóma altípus a betegek kb. 5 százalékát érinti, a vesekéreg gyűjtőcsatornáiból indul ki. Sejtjeinek színe a világossejtekhez hasonló, azonban méretük sokkal nagyobb és egyéb eltérő tulajdonságai alapján jól beazonosíthatóak.

A vesejtes karcinóma ritkán előforduló típusai közé tartoznak:

  • Onkocitóma
  • Bellini ductus gyűjtőcsatorna carcinoma
  • Cysticus nephroma/kevert hám- és kötőszöveti tumor
  • Medulláris vese carcinoma
  • Mucinosus-tubuláris és orsósejtes carcinoma
  • Neuroblastomával asszociált carcinoma

Ritkán, de előfordul, hogy egyes vesesejtes daganatokat nem lehet egyértelműen besorolni, illetve többféle rákos sejt is megtalálható bennük.

Egyéb vesedaganat fajták

A tranzicionális sejtes karcinóma, vagy más néven urothelialis carcinoma a vesemedence nyálkahártyájában alakul ki, a húgyvezeték és a vese kapcsolódásánál. Az itt elhelyezkedő tranzicionális sejtek alakja és tulajdonságai a hólyagrákra hasonlítanak, amely szintén gyakrabban alakul ki dohányosok, és bizonyos vegyi anyagokkal dolgozók körében.

A Wilms-tumor (nephroblastoma) a leggyakoribb gyermekkori vesedaganat, felnőtteknél nagyon ritka.

A veseszarkóma is a ritka vesedaganatok közé tartozik, amely a vese ereiből, illetve a kötőszöveteiből alakul ki. Az összes vesedaganat kevesebb mint 1% -át alkotja.

A betegség stádiumai és terápiás lehetőségei
A terápia kiválasztásánál elsődlegesen a beteg általános egészségi állapotát és a betegség stádiumát veszik figyelembe. Az I. és a II. stádiumban a rákos sejtek még nem hagyták el a vese területét, a III. stádiumban már tovább terjedtek a közeli nagy erekbe, vagy nyirokcsomókba.

A vesedaganat „korai” állapotban jól operálható és gyógyítható. A műtét során részleges vagy teljes veseeltávolítást alkalmaznak, nagyobb tumor esetén a közeli nyirokcsomókat is kimetszik. Bizonyos esetekben a III. stádiumban is van lehetőség műtétre, amely során a rákos sejttel teli vénákat is eltávolítják.

A IV. stádiumban a rákos sejtek áttéteket alkotnak, a test más részeibe, szerveibe is átterjednek. A tumor sebészeti eltávolítása csak akkor jár terápiás előnnyel, ha minden tumor eltávolításra kerül. Ez azon betegeknél lehetséges,  akiknek primer tumora, valamint akiknek egyetlen, vagy néhány áttétes, de műthető betegsége van. A csontmetasztázisok sugárkezelése és az agyi metasztázisok sugársebészete ajánlható a helyi kontroll és a tünetek enyhítése érdekében. A lokálisan kiterjedt (inoperábilis) metasztatikus vagy kiújuló daganatok szisztémás kezelést igényelnek.

A vesedaganatok szisztémás kezelésében az utóbbi 10–15 évben jelentős eredmények születtek. A kezdetben alkalmazott terápiákat felváltották a célzott terápiák. A vesedaganatok kezelésében az utóbbi években újabb terápiás lehetőséget nyújtanak az immunterápiák, melyek elsősorban az immunellenőrző pontokra ható készítményekkel, illetve a tumorsejtek növekedési faktorának gátlását segítő terápiákkal való kombinációban történnek. Az új immunterápiás készítmények alkalmazása centrumokban javasolt, ahol megfelelő tapasztalat áll rendelkezésre a betegek, illetve a mellékhatások kezelésére. A célzott- és immunterápiák megjelenése, illetve kombinációja a kezelési lehetőségek bővülését jelentette az előrehaladott vagy áttétes vesedaganatos betegek esetében is, amellyel nemcsak a beteg élettartama hosszabbítható meg, de az életminősége is javulhat.

Az itt megjelent információk tájékoztató jellegűek és semmiképpen sem hivatottak helyettesíteni az orvosi vizsgálatot, diagnózist, egészségügyi szakember, illetve kezelőorvosa tanácsát, valamint a kezelést. A betegséggel, egészségügyi panaszaival, kezelésével kapcsolatos kérdéseivel forduljon egészségügyi szakemberhez, kezelőorvosához.

 

Forrás:                          

Kidney cancer – American Cancer Society – www.cancer.org

Epidemiology of Renal Cell Carcinoma – U. Capitanio, K. Bensalah, A. Bex, S. A. Boorjian, F. Bray, J. Coleman, J. L. Gore, M. Sun, C. Wood, P. Russo – www.europeanurology.com

The Global Cancer Observatory- Globocan 2018 Kidney Fact Sheet – www.gco.iarc.fr

Kidney Cancer: What You Need to Know - www.pfizer.com

The Value of Targeted Therapies in Kidney Cancer – www.pfizer.com 

Renal cell carcinoma: histological classification and correlation with imaging findings- - V. F. Muglia, A. Pran - Radiologia Brasileira, 2015 May-Jun; 48(3): 166–174.

Ferlay J, Colombet M, Soerjomataram I, et al. Estimating the global cancer incidenceand mortality in 2018: GLOBOCAN sources and methods. Int J Cancer 2019; 144:1941-53.

Géczi L, Nagyiványi K, Maráz A. Immunotherapy of renal cell cancer. Magy Onkol 61:126–131, 2017

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai irányelve a vesedaganatok (BNO-X: C64) ellátásáról hatályos: 2016.12.22

Escudier B, Porta C, Schmidinger M, et al. Renal cell carcinoma: ESMO Clinical Practice Guidelines for diagnosis, treatment and follow-up†. Ann Oncol. 2019;30(5):706‐720.

 

Lezárva: 2020.10.28.